2008. február 27., szerda


Hát így álltam hétfőn este...kedden este befejeztem, de arról nincs fotó...a "toj-tojos" meg gyíkul áll...sajna...más foglalkozat mostanában...

2008. február 15., péntek



Csatlakozz te is "Slow Foods" mozgalomhoz! :)

"Zaklatottan, gyanakodva vásárolunk, félszívvel főzünk, üveges szemmel lapátolunk, indignálódva kérjük a számlát. Nem jó az állagunk. Régi receptek, ízek, szokások tűnnek el, családok mennek tönkre, régiók és egész országok gasztronómiai kultúrája sivatagosodik el. A táj is egyre érdektelenebb, a biokémiai mutatványokkal előállított ételszerűségek a vevőre és a természetre egyaránt veszélyesek. Hovatovább a lassúságra,

az érzéki örömökre áhítozó

különcöknek nálunk, Olaszországban is illegalitásba kell vonulniuk." Állítólag így pufogott húsz éve a római gasztronómiai szakíró, Carlo Petrini, amikor szokásos délutáni sétája közben a Spanyol lépcsőhöz ért. A szívének oly kedves helyen kis híján szívszélhűdést kapott: épp egy új McDonald'sot kezdtek el építeni. Hogy a métely az ízeire büszke város közepére is befészkelhette magát, úgy felpaprikázta Petrinit, hogy a visszavonulás helyett kardot rántott. Lázasan szervezkedni kezdett, és elvbarátaival 1989-ben Párizsban megalapította a nemzetközi Slow Food mozgalmat. A fast food szövetkezők jelképe egy csiga lett. Ma száz országban, százezer taggal, által szimbolizált jelenségek okai és következményei ellen négy központi irodával ugyanazt akarják, mint az elején: "Megóvni az asztal örömeit a modern, gyorséttermi ételek és életmód homogenizáló hatásaitól." Az előretörő génmódosítás, tökélyre vitt ízfokozás, burjánzó hipermarket- és étteremláncok időszakában ez szerintük aktuálisabb, mint valaha.

Hogy ebbe itt-ott némi mítosz, akár sznobéria is keveredhet, azt Erdős Zoltán szerint is nehéz volna tagadni. Ebből azonban állítólag senki sem csinál hasznot, legalábbis a hazai konvíviumokban. Egy négyfős kóstoltató csoport összesen húszezer forint bevételt szedett össze a legutóbbi szatmári rendezvény során. A hagyományoshoz való ragaszkodás ma inkább idő- és költségigényes hobbi, de a komótosság szelleméből szerencsére viszonylag egyszerűen is kivehetjük a részünket. "Keressünk egy kis piacot. Barátkozzunk össze a termelőkkel, győződjünk meg arról, honnan származik, miként készül az adott termék. Hetente legalább egyszer közösen vásároljunk, főzzünk a családtagokkal, barátokkal. Próbáljunk ki régi recepteket. Lassan, élvezettel együnk, közben megjön a kedvünk, hogy beszélgessünk" - tanácsolja Erdős Zoltán.

Rendekné, Olga, kiskunsági gazdálkodó és családja mangalicakolbásza eddig az egyetlen magyar termék, amely nemzetközi oltalom alá került. A futóhomokkal (helyi változatban: fosóhomokkal) körbevett húszhektáros gazdaság Lajosmizse közelében található. Rendekék régi magyar, illetve alternatív fajtákat is termesztenek, vegyszer nélkül. Rendben tartják a körülöttük található természetet, helyi anyagból építkeznek, fűtenek, és megharcolnak a tájért: sikerrel torpedóztak meg egy trágyalerakót, és ellenzik a helikopteres pusztanézést. A kapuban két borjú méretű házőrző terel befelé, a tornácon menta, kapor, paprika szárad, egy üvegben sűrű zöld diólikőr készül, a köcsögben aludttej. Többfunkciós kemencében kenyeret sütnek, kolbászt füstölnek, gyógynövényt szárítanak. A szárazságtűrő homoktövisnek állítólag minden porcikája gyógyít, és az import citrusféléket is kiváltja. "Minek enni olyat, ami két hetet utazott és meggázosítják" - vallja Rendekné, aki azt szeretné, ha minél több régi termény fennmaradna, mert azok szerinte egészségesebbek. A paprika, paradicsom, uborka, hagyma mellett ezért szegfűkörtét, batulalmát, pogácsaalmát és bőralmát, csicsókát, lóbabot termelnek, amit eladnak vagy saját márkanéven zöldségkonzervként hoznak forgalomba. Rendekék fájlalják, hogy a régi fajták szaporítóanyagához egyre nehezebb hozzájutni. A kerekegyházi nyugdíjasok cserélgetnek még egymás között, vagy a kecskeméti és tápiószelei agrárkutató intézetektől lehet szerezni belőlük. Kereskedelmi forgalomban már jobbára csak külföldi magvakat kapni, amelyek Olga tapasztalata alapján

ízetlen termést hoznak,

és nem is bírják a magyar földet - a bolti, tápoldatban cseperedő fóliás paradicsom szinte nem is ér talajhoz. A tyúk, kacsa, liba ólja mellett a húsáért tartott rackajuh lakik, az egyetlen szamár télen trágyát hord, de "amúgy nem töri össze magát". A harminc mangalica nincs a helyén, rátúrták a homokot a villanypásztorra, és kisétáltak."A tilos nekik is jobb." A szőrös jószág az ősi magyar zsírsertés és egy szerb fajta keresztezéséből született, a rokonság ezen ágát Olga nem szívesen hangsúlyozza.A gyorsan hízó fajták a gazdálkodó szerint csak a szemnek jók, a gyomornak nem, egy rendes disznó két év alatt hízik meg - a hagyományos mangalica telítetlen zsírsavakat, jófajta koleszterint tartalmaz, a húsáru egy része a Lehel téri csarnokban talál gazdára. "Ez nem az a beállós fajta" - figyelmeztet az asszony, amikor a visszatérő állatok dühösen röfögve menekülnek a fényképezőgép elől. A kerítésen átmászva azért megpróbáljuk a lencse elé terelni őket, de csúfos kudarcot vallunk, állítólag egy év, míg az ember alapfokon megtanul kanászkodni.

"A Slow Food-oltalom úgy lett, hogy idetévedt egy ember, és evett a mangalicából" - meséli Rendek Olga, miközben kolbászt, szalonnát, házi kenyeret, zöldséget tesz elénk. Innentől nehéz figyelni.A sajátos, paprikásan fűszeres íz híre valahogy eljutott a mozgalom vezetéséhez, akik Piemontból eljöttek látogatóba. Haraptak, összenéztek, nyeltek, megrázták a kezét, le kellett írnia, hogyan és miből készül a kolbász. Azóta jegyzik őket, bekerülnek a kiadványokba, nemzetközi kiállításokra mennek, kapnak ingyenstandot, fizetik az útiköltséget, segítenek nekik a hírverésben, Olgát már a BBC is meginterjúvolta. Cserébe mozgalmárkodni kell, így jött létre a helyi, kiskunsági konvívium, ahol a kulturális-kulináris túraútvonalon a vendégekkel kamráról kamrára járják a tanyákat. A család hagyományőrzőként is aktív, a parasztház valóságos múzeum. Rendekék iskolákba járnak előadásokat tartani, "hogy ne csak a chipset egyék a gyerekek", szemünk előtt tízóraira oldalast harapdáló alsósok képe jelenik meg.
(Programokról, csoportokról bővebben a www.slow-food.hu honlapon.)

2008. február 12., kedd


Ez vmi gyönyörűséges....én is.... én is..én is akarok ilyet varrni!!!! Vagy legalábbis belevágni :)

2008. február 9., szombat

Elveszett a Ninának küldött csomagom :(. Ő is kerestette, én is...sőt még a barátnőm is próbált utánajárni - Ő postán dolgozik -, szerinte lenyúlták a budaörsi "nagy postai szétválogató újraelosztóban" és nem is tudok mit csinálni..max. kártérítést kérek, de mivel nem volt értékbiztosított így.....:(((( szóval szomorozok...meg Nina is...

Új mániám van...turkálóba járok :)...ez túlzás hogy járok, voltam 3-4-szer...a szomszédos városban van egy picikre kilós angol turi...tele vagyok Marks&Spencer,Promod,Zara ruhákkal a párom meg Yves Saint Laurent ingekkel:)...és rájöttem, hogy szeretem a bogyós gyümi színeket..mélylilákat, bordókat, málnákat...finom gyapjú kardigánokat, kashmirt, a puha angorát...a bizsukat :) azelőtt egyet sem vettem fel, csak és kizárólag arany ékszert...most meg vadászom az egyedi karkötőket :)) hehehe...azt hiszem jó érzékkel válogatok..legalábbis a környezetem irígykedik...azelőtt meg én idegenkedtem az ilyesmitől...aztán jött egy MTA-s csajszi hozzánk dolgozni, és vmi csuda egyedi és vagány ruhái voltak...megirígyeltem...bevezetett a titokba ;)), én aki azelőtt még a szemem is becsuktam ha egy turkáló előtt mentem el :) ...válogattam ma a barátosnémnak és hugaimnak is...meg a Párocskámnak..aki érdekes mód azonnal elfogadta, hogy nem a boltból vettem neki inget..vszínű az is hozzásegítette hogy az angol árcimkét előtte téptem ki a ruhából...furcsa dolgok ezek...kezdek rájönni, hogy az "előző életemben" milyen sznob voltam...ma már más dolgok érdekelnek, más kap prioritást...
Most elszaladok főzőcskézni...jön a Párom nemsokára...készítek Carbonárát...azután pedig átadom magam a hímzés felszabadító örömének,amíg nem érkezik meg...hímeztem ám már 3 tojáskát a tavaszi Lanosra..egy csigácskát egy gyöngyikét és egy sárga primulát...hehehe...jövő héten költözik a barátnőm...gyönyörű a házuk...a kert...és a kandalló...és minden...révbe értek....lassan én is, csak győzzem kivárni...borzasztó türelmetlen vagyok és a Párom agyára megyek vele sokszor... szóval már én is tűkön ülök, hogy mikor költözünk....egyszercsakra...majd időben szólok ;)...

Szép estét nektek!